Amikor üzletről beszélünk, mindenkinek egyből a bankok jutnak eszébe, pedig szinte egész életünkben folyamatosan arra törekszünk, hogy lehetőségeinkhez képest minél több mindent engedhessünk meg magunknak. Ennek elérése érdekében pedig bankárokat megszégyenítő üzleti trükköket vagyunk képesek bevetni.

Szeretetet természetesen nem lehet venni, de az óvó néni figyelmének felkeltéséért már komoly erőfeszítéseket teszünk, a szimpátiájuk elnyeréséért pedig akár a felnőtteket idéző üzleti fogásokat is bevetünk.
A későbbi alkudozások során olykor előforduló nagyobb hangerejű beszélgetés inkább az első eset felidézése, de a soványabb hús reményében ugyanúgy tudnak pislogni a háziasszonyok, mint a gyerekkori leszidás elkerülése érdekében.

A mindennapi élet üzleti világába való bevezetéshez elég volt az előző gondolatmenet, az időrendet pedig úgyis célszerű megszakítani, hiszen a kamaszkori probléma megoldásokat általában nem a sikeres üzleti tranzakciók kötelező elemeiként oktatják.

A lázadó ifjúkort túlélve, többségünknek már nem elég, hogy többed magáról kell gondoskodnia, de meg kell védenie addigi élete folyamán összegyűjtött értékeit, illetve az ezek raktározására is szolgáló lakást, amihez már célszerű  biztonságtechnikai cégek szolgáltatását is igénybe, hacsak nem akarnak úgy járni, mint én a házőrzővel.

A videóklipben látható fajtiszta spicc és palotapincsi keverék kutyánk nem egy gyáva nyúl, de a határozott ugrifülessel szemben tanúsított magatartása rádöbbentett bennünket, hogy nem sikerült megtakarítanunk a lakásriasztó központot, sőt, innentől kezdve rá is nekünk kell vigyázni.

Sorolhatnám tovább a sikeres és sikertelen üzleti tranzakciókat, melyeket annak érdekében végzünk, hogy az ingyenes oktatás mellett enni is tudjunk, ha már a gazdasági helyett érzelmi döntést hoztunk, és gyereket vállaltunk.

Ma már nagyon kevesen gondolnak úgy felcseperedő csemetéikre, mint öregkoruk zálogára, tehát időben el kell kezdeni takarékoskodni, hogy őt is legyen miből eltartani, amikor majd megkezdjük a boldog nyugdíjas éveket.

A munkát, mint megélhetési eszközt, szándékosan hagytam a végére, hiszen tudjuk, mennyi mindenre jó egy munkahely, de a fizetésből nem könnyű megélni. Kicsit sommásnak tűnhet a véleményem, de szerintem a 8 órás alkalmazotti munkaviszonyra hagyatkozás a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető sikeres üzleti taktikának.

Befejezésül és egyben vigaszul azoknak, akik a fentieket olvasva esetleg elkeseredtek, mert minimálbérből próbálnak megélni, jó hírrel tudok szolgálni, ugyanis szóba kerül majd a lottó, de egyéb megélhetési és takarékoskodási tanácsokkal is igyekszem majd szolgálni a bejegyzésekben.