Az ékszerek mindig fontos szerepet töltöttek be az emberek életében, hiszen az aktuális üzleti és gazdasági értékük mellett rendszerint valamilyen társadalmi jelentés vagy érzelmi kötődés is fűződött hozzájuk.
Kezdjük mindjárt az ősemberekkel, akik a nyakukban viselték az elejtett állatok és/vagy ellenségek egy-egy csontdarabkáját, fogát, hogy dicső tetteik bizonyítékaként mutogathassák azokat a többieknek.
Ennek az ékszertípusnak igen nagy társadalmi jelentősége volt, hiszen akinek 2-3 tigris kardfoga erősítette a nyakizmát, az biztos lehetett benne, hogy ritkán fognak belekötni a törzsbeli rendbontók, különösen akkor, ha törzsfőnökként mindenki más az ő biztonsági őrük volt.
Ezt a szép szokást napjainkig tartóan, rendszeresen felelevenítik a szembenálló felek katonái, hiszen az elejtett ellenség füléből, ujjaiból és más, itt nem részletezett testrészeiből készített gyűjteményt a civilizációba visszatérve is büszkén mutogatják.
Nem a jelen írás témája, de ezt a gyűjtögetést sok helyütt ma már nem merik nyíltan dicsőíteni, irigyeik pedig háborús és emberi jogokat emlegetnek ezekkel kapcsolatban.
A csontkollekciókról át is térhetünk a különböző olcsó és drágakövekre, melyek ára számos tényezőtől függ, köztük az alapanyag előfordulási gyakoriságától, de például a sokszor ellopott ékkövek piaci értéke egyenes arányban nőtt az eltulajdonítások számával.
A drágakövek tipikus képviselői a gyémánt ékszerek és briliánsok, melyek egyre inkább gazdasági befektetést jelentenek, itt persze nem az eljegyzéshez vett kísérő gyűrűre kell gondolni.
Sokan annyira féltik az ékszereiket, hogy a megőrzésük érdekében gyakran az értéküket meghaladó költségekbe verik magukat, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a valóban szükséges riasztó rendszerek mellett mi mindent vetnek még harcba a biztonság jegyében.
Természetesen ezeket szuper biztos páncélszekrényekben kell tartani, melyekre nagy létszámú biztonsági őrség vigyáz, az ő szökésük megakadályozására pedig a kertben tartott harci kutyák hivatottak.
A biztosító társaságok nagyon sokat keresnek azokon, akik előre rettegnek attól, mi lesz, ha az imént említett láncszerű biztonsági rendszer csődöt mond, és ezért nagy összegeket fizetnek havonta/évente, hogy legalább az anyagi kárból megtérüljön valamennyi.
A biztosító társaságok így megszerzett nyereségére utaznak azok, akik azért vesznek nagyon nagy értékű ékszereket, hogy ezeknek néhány havi biztosítási díj kifizetése után valamilyen módon nyomuk vesszen, de ezzel a témával másik blogomban foglalkozom részletesebben.
A csont, kő és egyéb anyagú ékszereknek még számos egyéb típusuk van, melyeket nem lehet, de nem is érdemes belezsúfolni egyetlen bejegyzésbe, így máshol lesz még szó ezekről, köztük például a díszként is használt zsugorított koponyákról.